Csepel 100 Túra
1946-ban a WM műveknél előszedték a 100/L blokkot, és a pedált berugókarra, a kézi váltó lábváltóra cserélték, majd készítettek hozzá egy dupla melső bölcsőcsőves erős vázat. Az első villa is az elődtől származott. Benzintartálya már 10 literes, 1:25 keverék ment bele, ülése az elődtől származó háromszögletű bőrnyereg, ami 720 mm-re volt a földtől. Itt az előző modelleken megszokott "gázhébli" helyett forgó gázszabályzót (Dreh-griff) alkalmaztak. Kipufogó dobja, ahogy az előző modellen is, úgynevezett "fecskefarkas". Önsúlya már 43 kg. Ez a blokk is még a hengerfejnél volt felfogatva, lendkereke 22 wattos, teljesítménye, mint a 100/L-é, de ez a modell csak 400/min fordulaton adta le a 3 LE-t. Ezzel már 70 km/h elérésére is képes volt, sürítése 6. Hossza 1800, szélessége 680, magassága 910, tengelytávja 1230, szabad magassága pedig 140 mm. Fogyasztása kevesebb volt, mint 2 liter. Mint az előző WM Csepelek, ennek a gumija is 24x2 1/4-es. Ez a motor gyakorlatilag teljesen hazai alkatrészekből készült. Ez volt az utolsó WM Csepel, amely a WM jelzőt viselte, bár később is használták ezt jelzőt reklám céljából (Weiss Manfréd utódait náci származásuk miatt Svájcba üldözték ki).
Csepel 125/D
Ez volt az utolsó 125 cm3-es modellje a Csepel gyárnak, de ennek is a gyártását 1955-től a hadi szerszámok gyártása miatt Zuglóban végezték, a Danuvia gyárban. Innen ered a neve, D-Csepel, vagyis Danuvia-Csepel. Ez a típus túlnyomó többségben megegyezett a korábbi T-Csepellel, festését, és néhány apróbb részletet kivéve. Ez a motor is, mint elődje már elől-hátul teleszkópos, de Pagusa (gumi ülés, ezen a típuson D betűjelzéssel a közepén) típusú nyereglappal, amin külön is volt rugózás. Benzintartálya 11 literes, fogyasztása kb. 3 liter/100 km. Ehhez a típushoz exportra, vagy külön kérésre tartozott elektromos kürt a kézi duda mellé. Saját tömege 75 kg. A hengere aluminium henger, teljesen szimmetrikus, kör alakú, bár az 1957-58-as évektől gyártottak rá egy nem szimmetrikus alakút is. Eltér a főtengelye is az előzőtől, ez már nem félsonkás, hanem úgynevezett körsonkás. A motor 4,5-5 LE-t teljesített 4500 fordulaton, ami a 75-80 km/h sebesség elérését is lehetővé tette, 3 fokozatú tengelykapcsolóval. Tengelytávja 1290, nyeregmagassága 700 mm. Gumimérete, mint az előző modelleké is, 2,50x19. Eredeti színe fekete volt, fehér- arany- esetleg piros csíkozással, de létezett bordó exportszínvariánsa arany csíkkal is. Valamint exportra, vagy külön kérésre lehetett km órát is kapni hozzá. 1959-ben a gyár áttért saját fejlesztésű Danuvia motorkerékpárjának gyártására.
Csepel 250
Kevés készült belőle, és kevés is maradt az ikerdugattyús néven közismert 250-es Csepelből, amely nem volt ugyan a márka legsikeresebb típusa, de ritkasága miatt mára alaposan felértékelődött. Egy üzemképessége miatt különösen érdekes darabot mutatok meg.
D-Csepel