NSU 502T (1927)
Első pillantásra kiderül, hogy az 502T nem tör sportolói babérokra, túramodell, de ezzel még közel sem mondtunk el mindent. Korához képest kifejezetten konzervatív stílust képvisel: magas építésű és hosszú, tankja a váz alatt elhelyezett szögletes doboz, kormánya bicikliszerűen egyetlen T-idommal csatlakozik a váztokon keresztülfűzött villaelemhez. A V2-es, zsákhengeres motor vegyes vezérlésű, ilyet akkoriban már kevés gyár használt, a legendásan tradíciókedvelő Harley-Davidson is 1928-ban szakított a szisztémával. A motor hűtőbordázata meglehetősen ódivatúnak számíthatott 1927-ben, de a legavíttabb részlet a felső vázcső közepén lévő kis kar, amellyel az előgyújtást lehet állítani, és amelyhez hasonló szabályzók leginkább a múlt század első évtizedében készült motorkerékpárokat jellemezték. Természetesen zárt olajozási rendszerről szó sincs.
NSU Max 250 ccm
(a szöveget én írtam)
1953-ban a híres NSU Max kijött a gyárból, mint 250 ccm-es motorkerékpár, a hajtókarok egyedi felső camdriveok. Ez egy új modell volt, nagyon innovatív önhordó váz, préselt acél és a hátsó felfüggesztés egy összefüggő központi egység. Az Albert Röder főmérnök mögötti sikertörténet, lehetővé tette, hogy az NSU 1955-ben a legnagyobb motorkerékpár-gyártójává váljon a világon. Az NSU 4 érvényes sebesség-világrekordot döntött meg: 1951, 1953, 1954 és 1955. 1956-ban Wilhelm Herz-zel kezdődött a Bonneville sóstónál, Utahban. Herz volt az első ember, aki gyorsabban ment, mint 200 mérföld per óra, 1956 augusztusában. Az NSU 1957-ben újra belépett a személygépkocsi-piacra az új NSU Prinzzel, a kis autó kétszeres NSU Max motort kapott, egy léghűtéses kéthengeres motor 600 cc és 20 LE hajtotta. Motorkerékpár-gyártása 1968-ig folytatódott.